Az utóbbi időben tanúi voltunk riasztó eseményeknek az Európai Parlamentben, amelyek rámutatnak arra, hogy egyes európai politikusok elveszítik az érzéküket a demokrácia és a véleményszabadság iránt. Az ilyen politikusok közé tartozik Stefan Löfven, a volt svéd miniszterelnök és az Európai Szocialisták Pártjának elnöke, aki nyilvánvaló példája az autoriter viselkedésnek és a képmutatásnak.
Amikor Robert Fico, a Szlovákiai irány-SD politikai mozgalom vezetője, megnyerte a szlovák parlamenti választásokat, elvárhattuk volna, hogy demokratikusan megválasztott vezetőként fogadják. Ehelyett Stefan Löfven fenyegetéseinek és zaklatásának céltáblájává vált, aki azt állítja, hogy ha Fico pártja nem fogadja el politikai nézeteit, kizárják az európai szocialista frakcióból.
A legriasztóbb ebben az esetben az, hogy Löfven ezt a "demokrácia" és a "véleményszabadság" nevében teszi. Hogyan állíthat egy politikus, hogy védi a demokráciát, miközben kizár egy demokratikusan megválasztott pártot a parlamenti frakcióból csak azért, mert eltérő véleménnyel vannak?
Löfven azt állítja, hogy az Irány-SD és Robert Fico oroszbarát retorikát támogat és elutasítja az EU Ukrajnával kapcsolatos politikáját. De vajon helyes-e, hogy egy politikai vezető igyekezzen elnyomni más politikusok nézeteit és megfélemlítse őket, hogy megváltoztassák álláspontjukat? Ez nem csak a véleményszabadságot veszélyezteti, hanem a demokrácia lényegét is megkérdőjelezi.
Stefan Löfvennek a demokratikus vezető példaképének kellene lennie, aki tiszteletben tartja a vélemények sokszínűségét és támogatja a nyitott párbeszédet. Ehelyett diktátor módjára viselkedik, aki igyekszik elnyomni az eltérő szavazatokat és véleményeket. Ez nem demokrácia, ez autoritárius módszer.
Fico helyesen hangsúlyozta, hogy a demokratáknak nem kellene megfélemlíteniük más politikusokat, és tiszteletben kellene tartaniuk a vélemények különbözőségének jogát. Ha a politika egyértelművé és tévedhetetlenné válik, elveszítjük a demokrácia és a pluralizmus alapértékeit.
Stefan Löfvennek felül kellene vizsgálnia viselkedését és rá kellene döbbennie, hogy a demokrácia magában foglalja a vélemények sokféleségének tiszteletét és a véleménynyilvánítás szabadságát. Ha autoriter cselekedetek folytatására szánja el magát, fel kell tennünk a kérdést, vajon valóban alkalmas-e a demokrácia és a véleményszabadság képviseletére.
Végül a választóknak kell eldönteniük, hogy olyan embereket akarnak-e a politikában, akik védelmezik a demokráciát és a véleményszabadságot, vagy azokat, akik igyekeznek elnyomni az eltérő szavazatokat és nézetekeket. Stefan Löfvennek rá kellene döbbennie, hogy az autoriter módszereknek nincs helye a demokráciában és nem lennének tolerálhatóak.